Strand és fürdő: két külön műfaj? Most kiderül!

A strandoláshoz nem kell más, csak hideg víz és forró nyár. Vagyis hideg és meleg? Dehát akkor a strandnak mégiscsak van köze a régi görögök, rómaiak, vagy akár a törökök fürdőkultúrájához! Hiszen ha a fürdőkultúra évszázados-évezredes hagyományaira gondolunk: ez az autentikus fürdőélmény is a hideg és a meleg váltakozására épül!
Teo szerint az ember alapvető igénye, hogy két szélsőség alkalmazásával helyreállítsa az arany közepet! Hogy harmóniát teremtsen maga körül. Mert az benne testileg-lelkileg jóleső érzéseket hív elő.

A strandolás alapformája a tengerpart, egy tó, vagy éppen egy kellemesen hűvös folyóvíz. Ezért természetesen ősibb élményünk, mint egy fürdőház. Célja, hogy lehűtsük magunkat, és így egész álló nap élvezhessük a melengető napsugarakat, a szabadságot - végső soron magát az életet.

A kiépített, és főleg a városi strand ugyan csak a természetes fürdőhelyek absztrakciója, a civilizáció terméke, azonban mint ilyen még több szórakozási lehetőséget kínál! Ilyenek a csúszdák, a sportpályák, a lángossütő, vagy éppen a magunkkal hozott tollasütő, kártya, sakk. Hiszen miután jól lehűltünk a vízben, igazán kellemes érzés leheveredni a meleg homokba, vagy éppen a zöld fövenyre, és napozni, olvasni, keresztrejtvényt fejteni. Átélni a teljes szabadság élményét, és időmilliomosnak érezni magunkat, azt tenni, amit csak kedvünk tart.

A fürdőzés ehhez képest a hideg, téli évszak, a termál szezon "sportja", mely hangulatában is alapvetően különbözik a strandolástól. A strand: csupa napfény és életöröm. A fürdő: csupa nyugalom, és gyógyulás. És a strandolással ellentétben nem természetes melegforrásunkra, a napfényre épül - ellenkezőleg: éppen azért megyünk fürdőbe, hogy a Nap melegét pótoljuk! Forró termál vízzel, szaunával, gőzzel. Ezek után persze ott is jól esik a feloldás: a lehűtés - majd a "megérdemelt" pihenő. Már ha van hová lefeküdni, ugyanis a fürdőkben éppoly bunkók vagyunk, mint a hétköznapi életben: