A Dél-Alföld rejtett kincse: Füzesgyarmat

A füzesgyarmati fürdő története sokban emlékeztet sok más alföldi társáéra. A hatvanas években kőulaj után kutatva bukkantak rá a termálvízre; először egy medence épült meg, majd fokozatosan bővült a fürdő. Ma 1 beltéri és 3 télen is üzemelő kültéri termálmedencével valamint 2 gyermekmedencével, egy úszodával és egy tanmedencével büszkélkedik. Az utóbbiakat télen sajnos nem lehet élvezni. (De ezt az állítást később pontosítanunk kell.) Bár télen a természet általában nem a legszebb arcát mutatja, a környezet is nagyon hangulatos, hiszen ahogy a név, Kastélypark Fürdő is jelzi, a létesítmény a második világháborúban elpusztult grófi kastély parkjában terül el!

A bejáratánál éri az embert az első kellemes meglepetés, mivel az árak igen-igen mérsékeltek. A következő kellemes meglepetés a szabadtéri medencékből felszálló gőz látványa, ami szinte beburkolja az épületet, amely az élményelemekkel felszerelt belső medencét, az öltözőt és a szaunát foglalja magába.

Az öltözőben csak szekrénybe tudunk pakolni, mivel nincsnek kabinok, de padlódűtés van, ami ilyenkor télen igen kellemes!

A fürdőben az első utam a szaunába vezet, amely elég tágas ugyan, de a padok sajnos nem lépcsőzetesek, így az ülőhelyek száma viszonylag kevés. Ennek viszont az a pozitív következménye, hogy nem használódik el olyan hamar a levegő. A hőmérséklet is rendben van, nem úgy a merülőmedencéé, ami inkább langyos, mint hideg.

Miután visszamegyek a szaunába, a kályhán lévő kövekre locsolok egy keveset a magammal hozott illóolajos oldatból. Ez nem csak a páratartalmat növeli meg, amitől rögtön melegebbnek érezzük a helyiséget, és intenzívebbé válik az izzadás, hanem a légzés is sokkal könnyebbé válik, a légutak kitisztulnak. Sajnos a nagy légtér miatt elég hamar elszállnak a kellemes illatok, de amikor ezt megjegyezem, egy úriember elmosolyodik, majd feláll és elkezd körözni a feje felett a törülközőjével. Ettől rögtön újra érződik a levegőben a citrom, viszont a letóduló forró levegőtől az az érzésem támad, hogy ha sokáig csinálja, a belépő árában benne lesz egy végleges szőrtelenítés is.

Most már csak az a probléma, hogy hogyan hűtsem majd le magam, de szerencsére erre is rögtön volt megoldás. Két 60 körüli férfi elújságolja, hogy ők néha ki szoktak menni az úszómedencébe. Kicsit értetlen fejet vághattam, mivel elmondják, hogy télen is fel van töltve a medence, hogy a csempét megvédjék a fagytól, de a vizet csak annyira melegítik, hogy ne fagyjon be. Állítólag egyszer át lehet úszni keresztben, mielőtt belefagyna az ember. Mondom nekik, ha most is mennek, szívesen velük tartok. Elvégre viszonylag edzettnek tartom magam. Az is csak kicsit zavar, hogy egy hozzám hasonló korú srác kellemes szívgörcsöt kíván. Az épülettől a medencéig kb. 30 métert kocogunk, majd a 2 terminátor egymás után beleront a vízbe, és néhány gyors tempó után már át is érnek. Bár egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy visszasunnyogok az épületbe, a büszkeség mégsem hagyja, elvégre kétszer olyan idős emberek épp az előbb suhantak át "a jégtáblák között". Nem is teketóriázok sokat, elvégre a parton sincs túl meleg vizes testtel, egy szál gatyában. Beleereszkedek hát a vízbe.

Az első tempónál pánik. Úgy érzem, teljesen összeszorult a tüdőm. Már kapkodom a levegőt, de erőt veszek magamon és úszom tovább. A medence közepénél viszont kezdem érezni, hogy kezem-lábam zsibbad. Átsuhan az agyamon, hogy nem volt a legjobb ötlet a 2 méter mély medencébe belemenni, de szerencsére mire erőt venne rajtam a kétésbeesés, átérek a túlsó partra. Visszafelé is: futólépés.

A termálmedencékben dolgozom fel a brutálisan kellemes élményeket. A belső medencében kipróbálom a nyakzuhanyt és a levegőbefújást. Mindkettő elég erős, a víz kellemes hőmérsékletű. A külső medencék közül az egyik újabb kellemes meglepetést okoz: a fürdőmester épp ellenőrzi a hőmérsékletet: 39.4, ami még beltéri medencék esetében is igen melegnek számít! Igaz, ami igaz, még a hideg idő ellenre is hűteni kell mielőtt beleengednék a medencébe, hiszen majd’ 70 fokosan tör fel a földből.

Egy törzsvendéggel folytatott beszélgetésből kiderül, hogy a fürdőt elsősorban a helyiek és a szomszédos települések lakói látogatják, ám vannak olyanok is akik 60-70 km utaznak ezért a vízért minden héten. A vendégek elsősorban középkorúak, vagy 30 alattiak - gyerekek alig vannak ilyenkor télen. Persze ezt a fajta kikapcsolódást a ők általában nem szokták értékelni. Az ünnepek ellenére ottjártamkor egyáltalán nem voltak sokan, máskor állítólag ennél is kevesebb a vendég. A nyugalomra vágyóknak ez maga a paradicsom. És valószínűleg az is marad, amíg nem fedezik fel többen.

Távozás előtt az öltözőben még végighallgathatom, amint egy idős úr dorgál két 10 év körüli gyereket, akik bizonyára mutatóban vannak itt: „Nem láttam, hogy egyetlen suszterpicsást is ugrottatok volna! Bezzeg amikor én gyerek voltam… Úgy kell beleugrani, hogy még a tőled 10 méterre lévőnek is telemenjen a szeme vízzel!”
Szerencsére a mai gyerekek már túlságosan jólneveltek… Odafigyelnek. Vagy nem mindenhol?