Kulturáltabbak vagyunk a négyes metrón, mint félmeztelenül egy fürdőben
Fürdőzési szokásainkat vizsgálgatva kedvenc témám - melyet legszívesebben már abbahagynék -: a fekvőpadokat, nyugágyakat, pihenőszékeket lefoglalós, lepakolós hozzáállás. Íme itt egy furcsa pozitív minta! No, nem fürdőből, a négyes metróról való. Úgy látszik, van még hely, ahol tudunk viselkedni. Javaslom, próbáljuk átvinni a mintát a fürdőkbe is!
Fáradt kis törölközők...
Az, hogy egy fürdőben lépten-nyomon más holmijába botlunk, ha le akarjuk tenni a fenekünket, szomorú. Ha pedig a szaunából jövünk ki, s nem találunk... hát az már bosszantó. Hiába hűtjük le magunkat, és keresünk a pihenési fázishoz egy helyet, ahol lefekhetünk, de legalábbis feltett lábakkal le ülhetünk - ez nem mindig sikerül. Miközben mit látunk? A padokon mindenütt törölközők, táskák, szatyrok, motyók pihennek - gondolom szintén szaunázás után, megfáradva.
Hétköznapi bunkóságaink
Nem csak a fürdőkben vagyunk ám ilyen önzőek. Ezt természetesen kintről hozzuk be magunkkal. Talán a zónázó vonatokon vagyunk a legszemérmetlenebbek. Alig-alig akad, aki ne maga mellé pakolna le, pedig tudjuk: sokan igyekeznek hazafelé a munkából. De ne pont ide üljön már - gondoljuk anélkül, hogy szemernyi együttérzés lenne bennünk honfitársaink iránt.
Sok jó ember kis helyen is...
A metrón is jellemző, hogy szépen elterpeszkedünk, ám mit látok egy szép napon az új Alstom kocsiban: mindenki szépen a plüssel "jelölt" kis helyen ülve, táskát ölbe véve, sok jó embernek tűnve... Ezt nevezem - mondom magamban, hát a fürdőben mért nem vagyunk ilyen figyelmesek a másik iránt? Ott hiányzik ez igazán!
A négyes metró titka
Kulturált körülmények, ahol már ciki nemtörődömnek lenni. Valahol itt a titok. De hát akkor ezek szerint nem elég kulturáltak a körülmények fürdőinkben? Nos, alább ajánlok néhány cikket, s ki-ki döntse el maga...
Teo Wassermann
