A termálvíz csodát tesz - a 125 éves fürdővendég
A termálvíz gyógyerejéről sokat hallani, hát elmondom én is a történetem. Több, mint 100 éve vagyok törzsvendég a budai fürdőkben. Idősebb vagyok a huszadik századnál, még láttam a fából épült dunai fürdőházakat a századelőn. A húszas években együtt strandoltam Karinthyval a Gellért hullámain, Ottlikkal, Örkénnyel fürdőztem a Lukácsban.
1907 nyarán az FTC éppen harmadszor nyerte a magyar futball bajnokságot, mikor a székesfővárosba érkeztem. A 17 éves Schlosser egymaga 16 gólt szerzett. Mindketten 1889-ben születtünk, de jómagam a futballt csak a lelátóról nézhettem. Bottal jártam-keltem, ám ezt is meg köllött böcsülni. Gyermekkoromban úgy leestem a cseresznyefáról, hogy azonmód kitört a nyakam. A pöstyéni balneológián azt mondták édes mamának: örüljön, hogy lábra állt a fia.
Bár nem hunyt ki szemem világa, az orvosdoktorok nem hitegettek. De édes mama nem adta fel a reményt. Az Ipolyságból gyüttek ezek a Winterék, akik a feredőt építették. Nap mint nap áttolt hozzájuk egy taligán. Attól a kénköves, iszapos hévíztől aztán lassacskán erőre kaptam. Pöstyénben sosem láttak még ily csodaszámba menő gyógyulást.
Pestre győve rögtön megszerettem a Szent Margit gyógyfürdőt is a szigeten. A kabinos még ismerte Arany Jánost. Aszonta csendes ember volt, alig lehetett kihúzni belőle egy szót is. Itt volt már reggel hatkor, délután meg kiült a tölgyfák alá írogatni.
Akkoriban élte fénykorát a Hirschler-féle Lukács, lassan átszoktam oda. Vadonatúj gyógyszállójával a város legmodernebb és legnépszerűbb fürdője volt. Külföldről is gyöttek, ma is ott vannak a hálaadó táblák a bejáratnál. Meg lehet nézni. Én is kipróbáltam, hátha eldobom a harmadik lábam. Ha el nem is dobtam, de a térdemen törtem szét. Csak úgy reccsent a rózsafa - ahogy a pöstyéni címer is mutatja.
Úgyhogy kösz jól vagyok, ma lettem 125, s még csak nem is öregszem 1931 óta. Legyen ez az írás "ajándék, mellyel meglepem / e kávéházi szegleten / magam / magam".
Teo Wassermann
