Duna-parti fürdők Duna nélkül
Ma, amikor urbanizált világunkban az embereknek úgy kell a zöldterület, mint egy falat kenyér, nem csoda, hogy a folyópartokat is igyekeznek visszaintegrálni élő-, és lakóhelyünkbe. Budapesten a Valyo-csoport munkálkodik, lobbizik rajta erősen, ám saját projektjeiken túl kevés eredménnyel. A Duna csak folyik, s mi nézhetjük: hogy úszik el a dinnyehéj.
Száz évvel ezelőtt a Dunán fából épült fürdőházak várták a környékbeliek apraját-nagyját, ezzel próbálták az élővízben való fürdőzés veszélyeit kivédeni. Nem teljesen véletlen, hogy a legtöbb fővárosi strand ma is a Duna mentén található. Így a Palatinus, a Római, a Dagály és Pünkösdfürdő is.
A Palatinus 1919-ben mint duna-parti strandfürdő nyitott meg, de egy szezon után bezárták és '21-ben már termálvízzel és négy medencével ékeskedett, noha egy darabig üzemelt még ketreces medencéje is a Dunában.
A mai Dagály fürdő helyén, környékén sokan fürdőztek már a termálvizes forrás 1944-es feltárása előtt is - a Dunában.
Az óbudai Római fürdő helyzete kicsit más, forrásait már a rómaiak ismerték, ám mivel ezek nem termálvizek, a Duna közelsége itt is mindig nagy szerepet játszott a strandolásban, ám '73-ban a vízminőség romlása miatt a kijelölt fürdőhelyeket megszüntették.
Pünkösdfürdő 1935-ben épült az olimpiai bajnok építész Hajós Alfréd tervei nyomán, szintén a folyó partján.
Miért van az, hogy ma ezek a strandok ma már teljesen elszeparáltan működnek a folyóparttól - holott nem véletlenül álmodták őket a Duna mellé?
A válasz kézenfekvő: a part jelen állapotában nem jelent nagy vonzerőt a fürdővendégeknek, főleg, hogy a folyó vízében ma már senki sem szeretne megfürödni. Ám ettől függetlenül a fürdők melletti partszakaszt vonzóvá lehetne tenni a strandolók számára, ahogy azt a Római part egyes részein meg is tették. Sajnos a jó példa nem mindig ragadós. Vajon hány év kell még, hogy igazán megbecsüljük természeti értékeinket?
(Fotók: Palatinus - Dagály - Pünkösdfürdő - Római régen és ma)
Teo Wassermann
