Előfürdő használata kötelező?
Kedvenc fürdőmben járva minden alkalommal elmegyek a tájékoztató mellett, mely szappanos, úgynevezett előfürdőre invitál. A fürdővendégek többségének ez nem elég jó ajánlat, legfeljebb kifelé jövet fürdenek - nehogy elkapjanak valamit... A hivatali nyelven íródott biztatásra rá sem hederítenek.
Pedig nem butaság. Vagy lemaradtam valamiről? Eljárt felettem az idő? Fiumétól a Fő utcáig hosszú volt az út, de soha semmit nem kaptam el fürdőkben.
Máskülönben csak azt lehet elkapni, amit bevisznek. Kell az előfürdő! Noha senki nem kéri számon rajtunk, lelkiismeretünkre bízzák. Nem csak a Királyban - mindenütt! Ezek azok az apró gesztusok, melyek nem csak fürdőkultúránkról, de: kulturánkról - pontosabban annak hiányáról szólnak. Mondjuk ki: kulturálatlanok vagyunk - s ez a fürdőben, mint intim térben hihetetlenül felnagyítódik. Úgy mozgunk ebben a térben, mint elefánt a porcelánboltban.
A fürdők meghatározott házirend szerint működnek, melyet a fürdővendégeknek - elvileg - be kéne tartani. Az üzemeltetőknek pedig rá-rásandítani, hogy rendben mennek-e a dolgok. Persze ez csak kvalifikált, a vendéget a középpontba helyező alkalmazottakkal valósítható meg.
A feladathoz, hogy megkérjek valakit: ugyan már, szappant, tusfürdőt kéretik magunkhoz venni, és igénybe a zuhanyokat, mielőtt bemegyünk a medencetérbe - no, ehhez elengedhetetlen valamifajta érzelmi intelligencia, kulturáltság. A régi békebeli kabinosok biztosan alkalmasak lettek volna rá.
A maiak? Jobb a legrosszabbra számítani, hogy kellemes meglepetések érjenek. A kabinomban felejtek valamit, s kérem nyissa ki újra? Megtörténhet, hogy nagyon kedvesen teszi meg. De az is, hogy tegezve legorombít, miért éppen ezt a kabint választottam, és nem a hozzá közelebb esőt. Én megértem, hogy vannak munkaszervezési elvek is, de ne kelljen már vendégként elmagyaráznom: kényelmetlenül éreztem volna magam, ha a pénztárnál megismert házaspár melletti kabint kapom. Nem tudom miért. Csak érzem. Talán nem akartam röpke ismeretségünket efféle intimitással terhelni, hogy a szomszéd kabinban hallgatom - immár nem teljesen idegenként -, hogy mit beszélnek. Hagytam őket nyugodtan, magukra...
"Nehéz ezt megmagyarázni idegennek. A dolgok fontosságát s egyben a fontosság lényegtelenségét." Ezt éppenséggel egy Lukács-fürdő törzsvendég, az emberi lélek nagy ismerője vetette papírra halhatatlan regényében.
Teo Wassermann, Csobbanj.hu
