Prora - a világ legnagyobb üdülővárosa a náci Németországban született

Hitler 1933-ban hozta létre korábbi szakszervezetek helyett a Deutsche Arbeitsfront-ot (DAF), mely ügyelt rá, hogy a német munkásnak olyan üdülési, pihenési, szórakozási lehetőségeket nyújtson, mely a kontinens más országaiban egyedülálló. Emellett a baloldali érzelmű munkások ideológiai megnevelése is feladata volt. A német munkást szabadidejében sem hagyták magára, kulturális kikapcsolódás közben vagy a tömegsport mozgalomban is a nemzet részének kellett éreznie magát. A DAF által létrehozott Kraft durch Freude (KdF, "örömből születő erő") mozgalom feladata a belföldi és külföldi utazások, a túrázás megkedveltetése volt.

A birodalom területén csakhamar 400 kisebb-nagyobb üdülő/turistaközpontot hoztak létre. Ezeket 1934-ben még csak 2 millió, 1937-ben már 9,5 millió német vette igénybe - teljes ellátással, szállással mindössze napi két márkából! Emellett előbb csak olcsó belföldi folyami hajóútakat (a Rajnán, a Majnán és az Elbán) majd Budapestig, Belgrádig, a Duna-deltáig közlekedő menetrendszerű külföldi járatokat kínáltak. Szintén sikeresek voltak az óceánjáró flotta által lebonyolított 8-14 napos külföldi luxusutak, amelyekért mindössze 30-45 birodalmi márkát kellett fizetni. (150-200 márkás átlagkereset mellett...)

A KdF-óceánjárók (Wilhelm Gustloff, Robert Ley, Dresden, Der Deutsche, Stuttgart, Hamburg, Oceana, Sierra Cordoba, Monte Olivia, Monte Rosa, Monte Sarmiento és a St. Louis) több mint 700 ezer munkavállalót utaztattak 1934 tavaszától 1939 szeptemberéig Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Portugália, Spanyolország, Olaszország, Görögország, Líbia, Szerb-Horvát-Szlovén királyság/Jugoszlávia, Japán és az Egyesült Államok partjaihoz.

Heintz Schön Hitler álomhajói című könyve szerint a német munkásosztály egyszerűen imádta ezeket az olcsó és egzotikus úti célokat, hiszen sem Vilmos császársága alatt, sem a Weimari Köztársaság fennállása alatt még csak álmukban sem mertek arra gondolni, hogy ilyen helyekre eljuthatnak életükben majd egyszer.

A Balti-tenger partján álló egykori Prora nevű halászfaluból a mérnök és csapata egy  5 kilométer hosszú 20 ezer főt befogadni képes bauhaus stílusú üdülővárost és ugyanilyen hosszú strandot álmodott meg. Az üdülőépület csak tengerre néző szobával rendelkezett, az óceánjárókat fogadni tudó hatalmas kikötő, színház, fesztiválcsarnok,  éttermek, kávéházak és mozi is tartozott a komplexumhoz. A projektnek azonban csak az első üteme készült el. Ez azonban az 1937-es párizsi világkiállítás Grand Prix fődíját elnyerte.

Bár a német újraegyesítés után sok terv született, hogy miként, mi módon lehetne megmenteni a ma már csak 2,7-3,2 kilométer hosszú üdülővárost, megnyugtató eredmény 2011-ig nem született. Vannak, akik teljesen lerombolnák a Harmadik Birodalom legnagyobb építkezési vállalkozását, s akadnak olyanok is, akik vagy UNESCO védettséget, megint mások komplexen felújítva látnák legszívesebben viszont az épületet. Egyébként az elmúlt 20 év alatt terveztek már ide négycsillagos hotelt, ifjúsági szállót, diszkót, éttermet, múzeumot, sőt még náci műalkotásokat felvonultató Dokumentációs Központot is-, ám mindebből eddig csak egy magántőkéből időszakosan működő kicsi (4000 négyzetméteres) galéria kapott eddig működési engedélyt.