Kultúrmorzsák a törökfürdőkről
A török fürdő (Hamam) a római-bizánci és a török hagyományok egymásra hatásából született. Az első 1326-ban épült. Bár a törökidőkben Magyarország inkább pusztult mint épült, az 1500-as években megépült fürdők a kevés kivétel közé tartoznak. A kikapcsolódás és relaxáció mellett a társadalmi élet fontos helyszínei voltak a törökök számára. A fürdőkbe nők és férfiak egyaránt beléphettek, de vagy külön időpontban, vagy egymástól elkülönült helyiségekben. Ma már csak egy budapesti fürdőnk őrzi e hagyományt, a Rudas.
A Török Birodalom egész terültén épültek fürdők, a legtöbb természetesen a fővárosban, a legnyugatabbra fekvő pedig, amelyről már csak feljegyzések maradtak fenn, Magyarországon, Pécsett. Ezen kívül az 1500-as években Budán, Szegeden, Esztergomban, Szolnokon és Egerben építettek a törökök fürdőket. Ezek közül csupán az egri és néhány budapesti fürdő maradt fenn.
A legtöbb létesítmény hideg vizű források mellet jött létre, amelyek vizét felmelegítették, azonban egyik-másik fürdő - ahogyan a magyarországi fürdők esetében is - meleg vizes források mellé települt. Ezeket Kalipcsáknak hívták. Az első Kalipcsát I. Murád szultán építtette Burszában 1326-ban, azt követően, hogy a várost elfoglalta a bizánciaktól, és az ottani római fürdőt lerombolta. Ez a fürdő a mai napig is üzemel.
A kikapcsolódás és relaxáció mellett a társadalmi életnek is fontos helyszíne volt, számos fontos esemény (esküvő, körülmetélés, temetés) kötődött hozzá. Kortól, nemtől, vagyontól függetlenül mindenki látogathatta. A nők számára az egyetlen hely volt, ahol társaságban lehettek, így gyakran itt választották ki fiaik jövendőbeli feleségeit. Emellett a fürdők a szépségápolás iskolái is voltak, ahol a test és a haj ápolását, a sminkelést oktatták, és a személyzet ilyen szolgáltatásban részesítette a vendégeket.
Az oszmán időkben a fürdők rendszerint nagy vallási komplexumok részeként épültek, melyeket adományokból hoztak létre. Ezekben a komplexumokban a fürdő mellett mecsetek, kórházak, iskolák és az egyházi emberek valamint a diákok szállásai is helyet kaptak. Egyes esetekben azonban különálló létesítményként épültek.
Az eredeti törökfürdő felépítése
Egy valamikori tipikus törökfürdőbe belépve a látogató a kupolával fedett előcsarnokban találja magát, ahol egy ornamentikus díszítésű márványkút körül helyezkednek el az öltözők. A középső terem leginkább pihenésre, relaxációra szolgál. Innen lép a látogató a Hararetbe, amely a fürdő legfontosabb és egyben legforróbb, legnedvesebb helyisége.
A Hararet négyszögletű, kupolával fedett csarnok, amelynek a sarkaiban kis pihenőhelyiségek vannak kialakítva. A falak mentén, a boltívek alatt díványok és felfrissülést adó csapok és mosdók találhatók. A padlót gyakran bonyolult ornamentikus mintákkal díszített kövek borítják.
A Hararetben uralkodó magas hőmérsékletnek és páratartalomnak köszönhető izzadás, a testi és szellemi pihenés valamint a kezelések egészségjavító és megőrző hatással jártak.
A csarnok közepén egy márványból készült, hat vagy nyolcszögletű emelvény képezi a fürdő köldökét. Ezt a fürdő vizét melegítő rendszer felett helyezik el, így maga is felmelegszik.
Ezen a kövön a vendégek pihennek, relaxálnak. Egy idő elteltével a személyzet egyik tagja lesúrolja az egész testüket, majd egy szappanos masszázs következik. Ezután hideg vízzel hűtik és tisztítják meg testüket.
A víz és a levegő melegítésének technikáját a rómaiaktól tanulták.
