Miskolctapolca - az örök szerelem

Miskolctapolca története

Miskolctapolca a természeti szépségekben bővelkedő Hejő patak völgyében, a Bükk hegység keleti részén fekszik. A Hermann Ottó Múzeum ősrégészeti gyűjteményében harminc-negyvenezer éves leleteket tekinthetünk meg, melyek a vidék őstörténetéről mesélnek. A mai barlangfürdő felett pedig a XIX. század utolsó évtizedeiben egy őskori földvár (akkor még jó állapotban megmaradt) maradványaira bukkantak. A Honfoglalás után a Miskolcot alapító nemzetségeknek itt volt a központja, hiszen itt alakították ki temetkezési helyüket is. A kereszténység felvétele után bencés apátságot alapítottak itt, ám a török időkben az épületek tönkrementek, a szerzetesek elmenekültek, a környezet elvadult.

Az elpusztított, felégetett, elmocsarasodott Tapolcáról nagyon hosszú időn keresztül nem szólnak a feljegyzések. Legfejebb olyan pusztaként említik, melynek érdekessége, hogy vize soha nem fagy be - egyébiránt nevének is ez adja magyarázatát, hiszen a szláv eredetű szó (vö. Teplice) jelentése hévíz, meleg vizű forrás, patak. Ez hát a magyarázata, hogy két egymástól távoli, ám termálvízzel rendelkező városunkat is Tapolcának nevezik.
Már a régi források is említik továbbá, hogy a környék dombjai különösen jó bort teremnek. Érdemes hát ősszel, szüret idején is ellátogatni ide!

A tapolcai fürdő története
A 18. század elején még nem népesült be a környék, ám a mai fürdő "őstörténete" erre az időre nyúlik vissza. 1711-ben a tapolcai apát a vármegye segítségét kérte, hogy "meleg vizet lehessen óvni", a hideget pedig elvezetni. A fürdőépület el is készült, leírását 1743-ból ismerjük a vendéglátás, de a korai gyógyításnak is fontos tárgyi emlékeként. Amikor a víz elnyűtte az épületet, időről időre újjáépítették. Az úgynevezett fürdőházak folyamatosan váltották egymást 1934-ig, amikor is Tapolcát hivatalosan üdülőhellyé nyilvánították. Időközben pedig az üdülőhellyé válás látványos következményeként megjelentek a vendéglátóhelyek, fogadók, panziók, s rohamosan nőttek egymás mellett az épületek, villák. A fejlődés és fejlesztés középpontjába a gyógyvíz került. Ennek jegyében bontották le a régi fürdőépületet 1938-ban, s helyén még ebben az évben megnyitották az új tavi-fürdőt, impozáns fürdőházával, mely 1969-ig állt.

Köztudott, hogy Miskolctapolca ma már igazi kuriózum a termálfürdők palettáján. Barlangfürdője Európában egyedülálló, hiszen karsztbarlangban ilyen magas hőfokú víz másutt nem található. Nem csoda, hogy a mai formájában 1941-ben megnyitott termál barlangfürdő rögvest az európai fürdők listájának a 3. helyére került. Azóta persze ismét többször megújult, az utóbbi években is sokat épült-szépült.

A mai fürdő
A park feltörő gyógyforrásai jellegzetes, páradús levegőt biztosítanak és egzotikussá teszik a növényzetet.

A dögönyözőben a vízsugarakkal létrehozott masszázst igen sokan kedvelik. A vízköpő sárkányfejeken keresztül, vastag sugárban, kellemesen zúdul hátunkra a gyógyító termálvíz. A sárkányfejek egy része még felismerhető, más része már nem, mivel vastagon bevonta őket a kalcitkéreg.

A tapolcai park és csónakázó tó
A termálbarlangfürdő környékén kellemesen el lehet tölteni az időt. A tapolcai parkban - melynek helyén néhány évszázaddal ezelőtt még mocsarakat, meleg vizű posványokat találhattunk volna-, ma kellemes sétautak állnak a látogatók rendelkezésére. A 20. század elejének tudatos parkalakítása, növénytelepítése és gondozása következtében a tapolcai park különleges növényekből álló kis arborétummá vált.
A csónakázó tó a tapolcai park első számú látványossága. Egykori kiterjedésének sajnos ma már csak fele, ám a régi képeslapokon égerfákkal borított kis szigetek még napjainkban is megtalálhatók benne. Egy 18 fokos forrás táplálja, így víze hetente teljes mennyiségében kicserélődik. A tó egyben a Hejő patak eredője is.
A park természetvédelem alatt áll, jóllehet mára eredeti nagyságának nyolcad részére zsugorodott.

A sziklakápolna
Az Sziklakápolna megközelíthető a Barlangfürdő felől. A Strand melletti Görömbölyi útra jutva tábla mutatja az irányt a Fenyő, majd Brassói utcán át a Sziklatemplomig. (Az úton továbbhaladva - a Bacsinszky András úton - eljuthatunk Görömbölyre). A Sziklatemplomot 1935-ben szentelték fel. Két barlangból alakították ki, amelyeket eredetileg juhászok használtak akolként, ember- és jószágszállásként. A barlangot évszázadokkal ezelőtt emberi kéz vájta a tapolcai tufába!
A környezetbe egy ferencesrendi szerzetes, páter Szabó Piusz látta meg a fantáziát és álmodta bele a kápolnát. A templom főhajóját mozaikkal burkolták, de aki körbesétál a barlangi alagútban, az eredeti, porló mésztufát láthatja. Az embert lenyűgözi a látvány, mintha egy ókori katakombában, föld alatti temetkezési helyen járna.
(Sziklakápolna látogatóinak alkalmazkodnia kell a szertartások rendjéhez, mert a templom nincsen nyitva állandóan, felügyelet nélkül nem látogatható.)

1. nap: Megérkezés csütörtökön Tapolcára, szállásajánlataink egyikére - Ebéd után ismerkedés Tapolcával: séta a tapolcai ősparkban, csónakázás a tavon /bringóhintó - délutáni fürdőzés a Barlangfürdőben - Vacsora szállásunkon
2. nap: Utazás Ómassára - Kirándulás a Száraz-völgyön át Bánkútra - Páratlan bükki körpanoráma megtekintése a Petőfi kilátóból (958 m) - Ebéd - Séta Nagymezőre, a szabadon eresztett lipicai ménes megtekintése - Séta gyalogszerrel Csipkéskútra - Lovaglás - Hazatérve vacsora szállásunkon, majd péntek éjszakai fürdőzés a Barlangfürdőben (20-23 óráig)
3. nap: Reggeli után utazás kisvasúttal Lillafüredre - Séta a Szent István cseppkőbarlangban, vagy az Anna mésztufabarlangban - Séta a lillafüredi függőkertben, a vízesés megtekintése - Utazás kisvasúttal a garadnai pisztrángkeltető telepre - Ebéd - Délután fürdőzés a Barlangfürdőben
3. nap: Reggeli után látogatás a Színészmúzeumban, vagy egy előadás megtekintése a Csodamalom Bábszínházban (aktuális programok: www.csodamalom.hu) - Ebéd - Elutazás előtt látogatás a Sziklakápolnában.