Aktuális akciók
Őszi akciókŐszi akciók

Ilyen volt a Fürdők éjszakája

2008. 12. 11. 16:40

Fürdőzés
Igen nagy volt az érdeklődés - és a tömeg. Ha pedig mindenki csak egy kicsivel kevésbé élvezte az estét, mint mi, jövőre akkor is még többen lesznek. Ezért reméljük, több helyszínen, változatosabb programokkal és korábbi nyitással várnak majd minket a második Fürdők éjszakáján.
A Széchenyiben kezdtünk
Mivel az információink szerint a Széchenyi Fürdőből (a továbbiakban csak becenevén Szecskának szólítjuk) indultak a buszjáratok a másik két fürdőbe, ezért úgy döntöttünk, hogy itt kezdünk. Közvetlenül a tíz órai nyitás után érkeztünk a helyszínre és a megszokott módon a főbejárat, azaz a cirkusz felől közelítettük meg az objektumot, ahol iszonyatos tömeg fogadott. Minden kasszánál 20-30 méteres sorok álltak, ami enyhén szólva is lelombozóan hatott...
Szerencsére a Szecskának három bejárata is van, de úgy tűnik, erről nem sokan tudnak, mivel az oldalsó, azaz a Földalattihoz legközelebbi bejáratnál senki nem állt a pénztárnál. Így az első ötven bejutó között lehettünk. Elég kellemes látvány volt, hogy a medencékben 2-3 ember lézeng.
Először a néhány hete átadott szárnyat próbáltuk ki. A korábbi, lerobbant belső teljesen megújult, kifejezetten szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Néhány új „fícsörrel” is bővült a Szecska, ugyanis most már van aroma- és fényterápiás szauna is. Az aromaszaunában 60 fokban enyhe mentolos illatot érez az ember. Az fényben pedig váltakozó színű fényekkel világítják meg a belső teret. Ezektől a jelek szerint nem csak mi nem voltunk elragadtatva. Egy nyitva hagyott ajtó nyomán csak annyi hangzott el:  „Csukd be, mert kimegy a kék!”
A látogatók egy jelentős részén látszott, hogy most járnak először itt. Ez pozitív hozadéka a rendezvénynek. Sokan szinte tátott szájjal bámultak körbe, hogy jé, ez a hely tényleg ilyen. De sajnos voltak közöttük, akik szitkozódtak, mert nem találtak ki az épületből. 
Mi viszont rutinos versenyzőként tudtuk, hol a kijárat, így a szabadtéri medencék felé vettük az irányt, ahová akkorra már bejutott a főbejáratnál tolongó tömeg. Úgyhogy a medencék annyira tele voltak, mint nyári kánikula idején! A különbség az volt, hogy most sötét, 5 fok és eső fogadott mindekt nyári napsütés helyett. A jelek szerint viszont ez senkit nem zavart.
A fürdő teraszán felállított, félig nyitott sátrakban kapott helyet a jazz zenekar, aranytorkú énekesnőjével az élen. Sajnos nekünk csak másfél szám jutott, mert azután elvonultak pihenni. Hiába lubickoltunk a melegvízben fél órát, nem kezdték újra, így az öltöző, majd a Rudas felé vettük az irányt.
Az utazás: fekete pont a szervezőknek
Az öltözőben kifelé jövet megtudtuk, hogy pont jó időben vagyunk, mert 2 perc múlva indul a busz. Kicsit megszaporáztuk a lépteinket, miközben elismerő szavakkal illettük egymást a kiváló időzítés miatt. Ezt visszaigazolta az is, hogy már vagy kéttucatnyian vártak a megállóban. Mi is csatlakoztunk hát a szemerkélő esőben. 5 perc után még reménykedtünk, hogy csak kicsit késik, viszont 10 perc után már kezdtünk feszültek lenni. 15 után pedig valószínűsítettük, hogy ez a járat bizony kimaradt. Szerencsére (vagy sajnos) a cirkusz mellett van egy krimó, ahová - ki tudja miért - csak nekünk jutott eszünkbe beugrani - hátha lehet kapni valami kaját is, mert a víztől megéhezik az ember. A kocsmáros bágyadtan részeg volt, szendvicseket pedig lehetett ugyan kapni, de azok valami miatt romokban hevertek.
Csodák csodájára a következő időpontra kiírt busz megérkezett, így fel tudtunk rá zsúfolódni.
A Rudasba megérkezve viszont sajnos ismét várakozásra kényszerültünk. Hiába volt meg a karszalagunk, sajnos nem engedtek be, mivel a pénztárnál itt is kártyát kell kérni a beléptetéshez és az öltözőszekrényhez... Csak azt nem értettük, hogy miért nem adják már ki őket, mikor vagy 30-a állnak a sorban. A kettővel előttünk állótól tudtuk meg, hogy a Rudas bizony betelt, ezért addig kell várni, amíg ki nem jön annyi ember, hogy a kint állók bemehessenek.
Így hát úgy döntöttünk, hogy inkább átsétálunk a Gellértbe...
Vízifotelek és szoftos Cinetrip a Gellértben
A Gellértben szerencsére teljesen simán ment a bejutás. Az öltözőben is volt hely, igaz az uszoda felől közelítve elég sokat kellett lehangoló folyosókon kanyarogni. Az átöltözés viszont már nem ment olyan simán, mivel előttünk néhány perccel érkeztek a rendőrök is, akiket lopás miatt hívtak ki. Emiatt a kabinos nénik igen elfoglaltak voltak, így elég sokáig kellett várni, mire bezárták a kabinunkat.
A Gellért nagyon hangulatosan volt berendezve: csupa fény volt, látszott a cinetripes gárda keze nyoma. Az aula végében egy vetítővászon is fel volt állítva, ami előtt babzsákfotelekben lehetett lazulni - elektronikus finomságokat hallgatva. Mi azonban a medencetér felé vettük az irányt, ahol szintén szólt valami chill out zene, de ezt sajnos elnyomta a vendégsereg zaja.
A termálmedencék teljesen egyedi kialakítású teremben vannak a Gellértben. Párszor már elcsodálkoztam azon, hogyan jutott eszébe valakinek ilyen valószínűtlen színeket és mintákat összehozni egymással, és hogy lehet az, hogy ez mégis ilyen jól néz ki - most sem sikerült rájönnöm.
Kis locsi-pocsi után kipróbáltuk, milyen hajnali fél 3 körül a gőzkabinban ücsörögni. Hát nem rossz. Mi jól bírtuk, de emlékszem egy hangra az átláthatatlan gőzben: -  „Tudod Gyuriék meddig bírták itt bent a múltkor? Semeddig.”
A szokásos merülőmedence után – mert ha nem hűti le magát az ember, akkor bajok lehetnek – áttettük tevékenységünk színhelyét az uszodába, ahol a Cinetripnek alkalmával megszokott vetítővászon is volt.
Amikor beléptünk, épp a Boleró szólt kis basszussal megfűszerezve - nekünk tetszett. Egy 60 körüli bácsi a vetítést figyelve megjegyezte, hogy "művészi". Az uszoda vize hideg nem volt ugyan, de ha nem mozdul benne az ember, akkor két perc után elkezd fázni. Szerencsére nekünk ebből csak egy perc jutott - sikerült lecsapnunk egy-egy vízifotelre. Ez a „szerkezet” egy polifoam rúdra applikált öblös hálóból áll, amibe ha beleül az ember, pont nem süllyed el. Mi a mélyvíz felé vettük az irányt, ahol kicsit kevésbé punnyadósnak ígérkezett a hangulat. Épp akkor fütyült ki egy ugrálót az úszómester. Szerencsére a zene is kezdett felpörögni, így ütemesebben tudtunk ringatózni.
Azt mondják ezt is meg lehet unni egy idő után, bár nekünk nem sikerült, mert elérkezett a záróra.
Hát akkor milyen is volt az első Fürdők éjszakája?
Az este - az utazást és a Rudasba való be nem jutást leszámítva - a kellemesnél eggyel jobb fokozatba sorolható, viszont a „rohadt jól éreztem magam” szintet nem érte el. Ám biztos, hogy jövőre is megpróbáljuk!
A látogatók korösszetétele természetesen más volt, mint rendesen, főleg a 25-35 évesek képviseltették magukat, de volt pár érdeklődő ötvenes és hatvanas is. Ahogy ez a fürdőkben már csak lenni szokott, a férfiak körülbelül kétharmados arányt képviseltek, a nők többsége pedig a pasijával volt.
Csak két helyszínre sikerült bejutni a három közül, de az igazat megvallva, kapkodós is lett volna, három fürdőt meglátogatni egy éjszaka alatt.
Egy jótanács! Aki jövőre jön, semmiképpen ne hagyja otthon a strandpapucsát. Rossz volt nézni szegény páriákat, akik mezítláb közlekedtek. Nem árt, ha az embernél van legalább két törölköző is, mert a végére egy már igen vizes tud lenni. A komfortérzetet ezen kívül egy fürdőköpeny is tudja fokozni, ami főleg a Szecskában jön jól, ha az ember sokat közlekedik a szabadtéri medencék között.
Iratkozzon fel értesítéseinkre, hogy ne maradjon le a fürdőkkel, fürdővárosokkal kapcsolatos legfontosabb és legfrissebb hírekről! Kattintson az alábbi gombra...

Ősz Kehidán!

Meneküljön el a nagyvárosok nyüzsgésétől, egy teljes testi-lelki felfrissülésre, a Zalai dombok ölelésében, a gyógyvíz megújító erejével! Megnézem