Több mint 100 éve csusszanhatunk a strandokon
A csúszdázás ma már része a strandi létnek, de gondolták volna, hogy majdnem elbukott a találmányok listáján? Egy kis csúszdatörténet következik.
A tankönyvek tele vannak eseményekhez kapcsolódó évszámokkal és adatokkal. Háborúkról, uralkodókról, forradalmakról, népvándorlásról szólnak. De vajon mi a helyzet a kevésbé lényegesnek tűnő tényekkel, mondjuk a vízi csúszdák történetével? Nem sajnáltuk az időt, utánajártunk.
Csúszás elegáns öltözetben
Életében mindenki részesült már a vízi csúszdák kisebb vagy nagyobb adrenalin löketében. A szerencsések hosszú perceken át kanyarogva, sikoltozva csusszannak a vízbe, a kevésbé szerencséseknek pár méternyi boldogság jut.
Az első dokumentált vízcsúszdáról Új-Zélandon írtak, az 1906-os nemzetközi kiállítás részeként. A kiállítás "Csodaország" elnevezésű játékos területén különböző típusú túrák és szórakoztató élmények várták a látogatókat. Alapvetően egy mini vidámparkot építettek fel, itt találkoztak először az emberek egy vízi csúszdával. Az eseményről fennmaradt fotók tanúsága szerint az emberek felöltözve felültek egy deszkára, majd a pálya tetejéről belecsúsztak egy medencébe, ahol a palló tovább siklott a vízen.
Majdnem zátonyra futott a találmány
A kiállítás és a "Wonderland" bezárása sokáig úgy tűnt, a vízi csúszda karrierje szó szerint megfeneklik. A kiállított csúszda egy ideig egy wellingtoni üzletben árválkodott, de csak nagyon kevesen használták, ezért egy idő után lebontották. Akkor úgy tűnt, itt véget is ér a történet, de később bebizonyosodott, az emberek szeretnek játszani és imádnak csúszni. Többen is próbálkoztak tóparti szánkókkal, melyekkel a dombról indulva a vízbe lehetett csúszni, de sajnos a járgány elég lassan csúszott a füvön, a vízbe érve pedig szinte azonnal elsüllyedt. Ekkor jött Herbert Sellner találmánya.
Az első „igazi” csúszda
Herbert Sellner a Minnesota-i Faribaultban élt. Bútorokat tervezett és készített, majd később gyermekjátékok feltalálására adta a fejét. Új vízi játékokon gondolkodott, ekkor ötlött eszébe a vízi csúszda gondolata. Az első, 1923-ban épült csúszda egy fából készült, furcsa formájú szánkót tartalmazott, amelyen az emberek belecsúsztak a tóba. Sellner szánkója viszont már nem a füvön, hanem egy fából készült csúszdán csúszott, így jobban fel tudott gyorsulni, ráadásul a könnyű szerkezetnek köszönhetően egy darabig még a vízben is a felszínen maradt.
Gyors fejlődés, óriási sikerek
A minnesota-i feltaláló fantasztikus sikert ért el csúszdájával, amely így másokat is fejlesztésre ösztönzött. Az előbb fából, majd fémből és később műanyagból készült csúszdák megjelentek a tavaknál, az óceán partján és utóbb a medencék mellett is. Egyre hosszabb és meredekebb változatok készültek, majd megjelent a csúszdán a kanyar, amely még izgalmasabbá tette a szórakozást. A vízi csúszda a 20. század egyik legfontosabb szórakoztató ágazatává nőtte ki magát. Nem telt el sok idő, 1968-ban megnyílt az első vízi vidámpark is.
Az első vízi vidámpark
George Millay 1968-ban alapította a Sea World-öt San Diego-ban, ez volt a világ első vízi parkja. Később hasonló parkokat nyitott meg Ohioban és a floridai Orlandoban. A parkok olyan népszerűnek bizonyultak, hogy a következő években több tucatnyi nyílt belőlük az Egyesült Államokban, Mexikóban és Brazíliában. A kilencvenes évekre az emberek „csúszási igénye” már nem ismert határokat, már rossz időben sem szerettek volna lemondani a vízi csúszás adrenalin löketéről. Így 1994-ben megnyílt Wisconsin Dells-ben az első fedett, beltéri csúszdapark. Az új-zélandi vásár óta eltelt 100 évben a csúszdák óriásit fejlődtek, de nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint valaha. Óriási magasságokba törnek, fantasztikus sebességet produkálhatunk rajtuk és éles kanyarokat írnak le. A legközelebbi száguldás előtt azért gondoljunk Wonderland-re, a fa csúszdára és a selyemruhában csúszó előkelőségekre, hiszen mai szórakozásunkat kicsit az ő rajongásuknak is köszönhetjük.
