Nagybánhegyesi Termálfürdő

Bemutatkozás

Medencék

Nagybánhegyes Békés megye déli részén helyezkedik el. Megközelíthető műúton Magyarbánhegyes felől, valamint a Mezőkovácsházát és Kaszapert összekötő úton. A községben 1971-ben tört fel elõször a gyógyhatású termálvíz. A fürdõ vize gyógyhatású, bár még nincs gyógyvízzé nyilvánítva. A fürdõ épülete mellett kialakított kemping egész évben várja a turistákat. Német vendégeink majdnem egész évben élvezik a falu nyugodt légkörét, vendégszeretetét. A termálfürdõ mellett kifőzde, a kemping mellett pizzéria is van, ahol nyáron szabadtéri diszkót is szerveznek. A faluban több helyen is lehet találni kiadó magánszállást.

Idén is megrendezésre kerül, a mostanra már hagyományná vált Paprika fesztivál augusztusban!

Érdekes látnivalót kínál az 1895-ben épült, műemlék jellegű evangélikus templom és a hősi halottak emlékműve a fõtéren. Az itt található százéves védett fák alatt egy hangulatos szökőkút melltett igazi kikapcsolódást nyújthat az 1500 lakosú csendes kis település.

Falutörténet

A falu elrendezése hasonlít azokhoz a községekhez, amelyek a XIX. század első felében alakultak, bár az írásos adatok azt bizonyítják, hogy Bánhegyesse néven már a XV. században is lakott volt. Nevét Maróthy János bántól kapta, a hegyes szó pedig rétet, kaszálót jelent. Oklelevekben találkozhatunk a Bán-hegyese elnevezéssel. Az 1552-es törökdúlás mindent elpusztított, szétszórta és tönkretette a lakosságot. A XVII. századig az egész környék lakatlan pusztaság volt. Bánhegyes újraalakulása 1832-re tehető, ami a nagylaki telepeseknek köszönhető. A lakosok főként szlovákok voltak, később érkeztek melléjük magyar, román és német családok. 1850 körül ismét több tótajkú család érkezett Tótkomlósról, Orosházáról, innen kapta a falu a Tótbánhegyes elnevezést. A nagy előtagot 1910-ben nyerte el a falu, ugyanis a népszámláláskor a mai lakószámot jóval meghaladó, 5205 főt számláltak. Abban az időben a földterületek fele nagybirtokosok kezében összpontosult, a legtöbben béresként helyben dolgoztak, de sokan szezonális munkára az ország minden részébe eljártak. A benesi lakosságcserével 1947-ben a falu szlovák lakosságának 80 százaléka az akkori Csehszlovákiába települt. Helyükre az ottani magyarok jöttek, főleg Vágfarkasd és Negyed községekből, de a még jelenlévő tótok hagyományaikat máig őrzik.