Mezőcsáti Termálfürdő

Bemutatkozás

Medencék

A mezőcsáti családias hangulatú termálvizes strandfürdő 5,5 hektár parkosított területen található. Három meleg vizes medence várja a fürdőzőket. A strand a 2000-es évek elején fedett uszodával bővült, melynek medencéje télen meleg, nyáron hideg vízzel feltöltve fogadja az úszás szerelmeseit.

Házias konyha hideg-meleg ételekkel, italok választékával gondoskodik a vendégek ellátásáról. A szauna hét végén üzemel, de bejelentéssel hétköznap is igénybe lehet venni.  

A város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól délre, az ún. Borsodi Mezőség közepén fekszik. A megyeszékhelytől és Mezőkövesdtől 35 km, Tiszaújvárostól pedig 20 km távolságban helyezkedik el. Közúton 4 főirányból közelíthető meg. Miskolc felől Nyékládházánál, a 3-as főútról kell letérni, Tiszaújvárosból a 35-ős útról Tiszapalkonyán keresztül érhető el. A 3-as számú főútról Budapest felől Mezőkeresztesnél kell lefordulni. A Tiszántúlról a Tiszán Ároktőnél átkelve érhetjük el a települést. Itt van a végállomása a Nyékládházától induló vasúti szárnyvonalnak, amely a Budapest-miskolci vasútvonallal köti össze a települést.

Az ún. Árpád-korból is előkerült leletek tanúsítják, hogy a honfoglaló magyarok igen korán, a bejövetelt követően megtelepültek e tájon. Százdi dűlőnév p1. Az 1067-ben alapított Százdi apátság nevét egy dűlő a mai napig őrzi. Tehát a keresztény vallás korai megerősödése e tájon szintén ténynek tekinthető.
Az írásos emlékek a XIII. századtól bizonyítják egyértelműen az itteni település, a közösség meglétét. A város birtokos ura ez időben a Miskóc-nembéli Bors ispán volt, s itt az ún. Örösur nemzetség telepedhetett meg. Írás szól arról, hogy a XIII. században Csát már két részből áll: Szabadcsátból, ahol szabad jobbágyok, és Lakcsátból, ahol szolgák és szabadosok laktak. A város neve- oklevelekben: Chat, Chiat, Cziath, Tsát, Csath, Csát, MezőCsáth. 
A tatárjárás után elpusztul, IV. Béla alatt építik újjá.
Mátyás király mint hűségesnél is hűségesebb hívének 1474-ben a Tornallyai családnak adományozta az itteni földeket.
A török alatt ismét elnéptelenedett, majd Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-1629) Habsburg-ellenes háborúi eredményeképpen az Erdélyi fejedelemséghez került. 1686-ban máig sem tudni, milyen okból egy osztrák generális felégette a varost, lakossága Miskolcra, Ónodra és Debrecenbe menekült, de 1698-ban már újra lakott, hiszen I. Lipót vásártartást engedélyezett Csátnak, a nemességnek pedig vámszedési jogot adott! Nyilván a lakosság a hadak dúlása elmúltával (legalábbis jó részben) visszaköltözött, új életet kezdett, s tovább gyarapodott!
Mindenesetre a XVIII. század elején Csát tekintélyes mezőváros. 1712-ben pl. olyan statutumot (szabályrendeletet) hoz, hogy a tanács beleegyezése nélkül a telkét senki eladhatóvá nem teheti és el nem adhatja. 1719-ben kiváltságos városként szerepel, 1736-ban pedig református városként említik. 1713-ban és 1715-ben a városban megyegyűléseket is tartottak, melyek a korabeli közigazgatásban betöltött jelentős szerepét jelzik.
Az 1848-49-es szabadságharc vége felé ismét tragédia éri a várost: a cári csapatokfelgyújtják Mezőcsátot, épp csak hogy megmenekül a teljes pusztulástól. A Kiegyezés után aztán Mezőcsát is tovább fejlődik mind lélekszáma, mind gazdasági és kulturális viszonyai tekintetében. Gazdaságilag döntően a hagyományos parasztgazdasági keretek körülményei rögzültek. Ipar vonatkozásában elsősorban a kézművesipar fejlődik, bővül a kerámiaipar, az agyagedények gyártása. Kiemelkedő jelentőségűek voltak a nagy kapacitású malmok, amelyek nem csak Mezőcsát, hanem a környék őrlési szükségletét is kielégítették. Az iparral egyidőben, a század végétől, a kereskedelem is rohamos fejlődésnek indult. A magánkereskedelem mellett korán működni kezdett a már 1903-ban megalakult Mezőcsáti Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet is (a Hangya Szövetkezet). A magánkereskedők jó részben a zsidó lakosok voltak, akiknek száma ez időre 500-600 főre gyarapodott. Ám Mezőcsát ennek ellenére döntően mezőgazdasági jellegű és dominanciájú város volt és maradt, minthogy nagyobb ipari bázis máig sem létesült közvetlenül itt és e tájon. 
Az I. világháborúban 176 mezőcsáti férfi halt hősi halált, nevük a Fő tér (ma: Hősök tere) elején emelt emlékmű oldalára van felvésve. 1928-ban avatták fel az itt emelkedő szobrot és obeliszket. A második világháborúnak Mezőcsátról (a harcokban elesett, a hadifogságban meghalt, a háború sodrában eltűnt katonákból, a frontesemények során életüket vesztő civilekből, a megsemmisítő táborokba hurcolt zsidó polgárokból) mintegy 509 áldozatát tartják számon.
A szocialista diktatúra idején már az ötvenes évek elején létrehozták a helyi Tsz-t, a kisipart is szövetkezetbe kényszerítették.
1956-os forradalom Mezőcsáton különösebb atrocitások nélkül zajlott le. a konszolidáció után Mezőcsáton felszámolták a cigánytelepet, lakótelepet építettek és mint járási székhelyen viszonylag sok hivatal, intézmény létesült, működött. Ez a folyamat egészen 1982-ig tartott, amikor Mezőcsát, mint járási székhely megszűnt, és ezt a szerepkört Tiszaújváros vette át. ennek ellenére 1991-ben Mezőcsát városi rangot kapott.
A politikai váltás mindinkább kiterjesztette hatását a gazdasági életre is. Megindult a gazdasági egységek privatizációja, a termelő üzemek átrendeződése azon az alapon, hogy rentábilisek-e, vagy sem. A városbeli néhány régebbi Üzem (Mezőgép, TSZ, TÖ VÁLL, Költségvetési Üzem) így alakult át, vagy szűnt meg végleg.