Csajda Fürdő - Kalocsa

Bemutatkozás

Medencék

A fürdő területén a gyógyulni vágyó és az egészségmegőrzés céljából fürdőző vendégeket jelenleg két termálvizes medence, az aktív pihenés híveit és a gyermekeket egy úszómedence és egy tanmedence várja. A fürdőzésen túl különféle wellness-, és gyógyszolgáltatások is igénybe vehetőek, mint a szauna, masszázs, gyógytorna, gyógyúszás, vagy a kondicionáló terem.

A kalocsai fürdő érdekes múltra tekinthet vissza. Az egykori Méhészeti telepen (ma Csajdakert) a Kalocsavidéki Méhészeti Egyesület fürdő építését határozta el. Az 1927. június elején elkészült fürdőben egy betonmedence, gyermekmedence és öltözők voltak. A fürdő vízellátását egy 120 l/perc hozamú, 35° C hőmérsékletű gyógyvizet adó artézi kút biztosította. A fürdő felesleges vizét a Kossuth Lajos utca alatt átvezetve az Árpás csatornába (ma: Csorna-foktői árapasztó csatorna „Vajas”) vezették. Az artézi kutat állami támogatással fúrták. A Méhészeti Egyesület 1929. máj. 18-án 21 ezer pengőért a fürdővel együtt eladta a Csajdakertet a városnak. A város 1933-ban átépítette és felújította a fürdőt. A harmincas évektől aztán élénk sportélet folyt a fürdőben. Rendszeresen rendeztek vízilabda mérkőzéseket és úszóversenyeket. Egy fél évszázaddal később, 1987-ben két medencével rendelkező fedett uszoda nyílt a fürdőben. A városban sokáig tervezgetett termálfürdő (hiszen Kalocsán már 1964-ben termálvizet találtak) néhány éve, 2002-ben került átadásra. Gyógyászati részleg is működik benne. A 35 C°-os, magas ásványi anyag tartalmú, nátrium-kloridos, bromidos, jodidos kémiai összetételű hévíz gyógyításra kiválóan alkalmazható. Elsősorban mozgásszervi, izületi betegségek kezelésére, gyógyítására.

István király 1001-ben lapította a kalocsai érsekséget. Ennél fogva Kalocsa mindig is az egyik fontos, katolikus központja volt az országnak. A település fejlődése a középkorban töretlennek mondható, a török hódoltság ideje alatt azonban többször felperzselték, maradék lakói sorra elmenekültek. A hódoltság után jobbágyfaluként kezdte újra életét. A betelepülés lassan zajlott, de az érsekség is csak az 1710-es években települt vissza Kalocsára. Ezzel párhuzamosan mezővárosi kiváltságait is visszakapta a mezőgazdasági hagyományait máig őrző település (kalocsai paprika).
A város híres népművészetéről is: sehol Magyarországon nem festik az asszonyok virágokkal tele a lakóházak falát és a tornácokat, csak ezen a vidéken. A kalocsai hímzés, tojás-, porcelán-, bútor és falfestés méltán híres ma is. Akinek fürdőzés után van kedve elmerülni a kalocsai népművészet alkotásaiban, ellátogathat a Népművészeti Tájházba és a Visky Károly Múzeumba, vagy megtekintheti a vasútállomást, melyet szintén díszesre pingáltak a kalocsai asszonyok.
Aki a másik helyi specialitásról szeretne többet megtudni, annak bizonyára érdekes lehet majd a Paprika Múzeum. A tárlatokon a paprikafűszer előállításának eszközeivel és folyamatával ismerkedhetnek meg a vendégek a hagyományos mozsaraktól egészen napjainkig. A város népszerű rendezvénye KALOCSAI  PAPRIKA  NAPOK két hétig tartó programsorozata szeptember közepén.