Ők találták fel a fürdőkúrát

Ugye ismerős szó a priznic? Nagyszüleink a hideg vizes borogatást nevezték így - Vincence Priessnitz után. Ő kevésbé ismert, mint Kneipp, az egyszerű falusi ember ugyanis nem írt könyvet tapasztalatairól.

Tüdőt átfúró bordatörését a XIX. század elejének orvostudománya nem tudta gyógyítani. Ám ő a víz segítségével kikúrálta magát, majd a sikeren felbuzdulva szülőhelyén, Gräfenbergben vízgyógyintézetet alapított. A gyógyulni vágyók csak úgy özönlöttek ide. Őket is hidegvíz-kúrával kezelte, mégpedig olyan sikeresen, hogy - bár korábban kurizslással vádolták - végül császári kitüntetésben részesült. Mindenképpen a fürdőkúrák alapítójának tekintjük, akinek hatására Németország-, és Európa szerte vízgyógyintézetek alakultak.

Erősen természetgyógyászati megközelítéssel, gyógyszerek nélkül gyógyított, sőt betegeit el is tiltotta ezektől. Az izzasztásban, az intenzív zuhanyzásban, a bőséges forrásvíz-fogyasztásban és a szabadban való mozgásban hitt. Betegeit szinte aszketikus életre kényszerítette. A böjtnek is volt szerepe terápiájában, melyet bentlakásos rendszerben, csak szigorú napirend szerint vehettek igénybe. Ez a kúraszerű gyógymód, melyet a balneoterápiában azóta is alkalmaznak, nagyban hozzájárult gyógyulásukhoz.

Priessnitz elveit az egy generációval fiatalabb, 1821-ben született Sebastian Kneipp tökéletesítette, aki már némileg kíméletesebben bánt betegeivel. Az ő neve már többeknek ismerős lehet, hiszen számos fürdőben, wellness hotelben megtaláljuk az un. Kneipp-medencét, mely lábaink hideg-meleg vizes és mechanikai stimulációján keresztül egészségmegőrzési célokra ideális. Neve egyébként fürdőzési termékek (fürdősó) és bioélelmiszerek márkaneve lett.