Sokan fürdőztünk év végén

Miért járunk év végén fürdőbe?

A fürdés, fürdőzés az emberi kultúrában évezredek óta szimbolikusan összekapcsolódik a lelki megtisztulás kifejezésével. A megmerítkezés például a keresztség felvételének, a lelki újjászületésnek szimbolikus kifejezése immár kétezer éve.  A rituális fürdőzés azonban kivétel nélkül, szinte minden vallásban megtalálható. 
A mai, modern társadalomban ugyan már nem a vallási szokások irányítják mindennapjainkat, az "év végi megtisztulást" azonban - akár öntudatlanul - sokan ma is beépítik a karácsonyi-szilveszteri időszak "tennivalói" közé.
Hogy sok családban miért hagyomány az év végi fürdőbe járás, annak tehát nem csak olyan praktikus okai vannak, mint hogy együtt a család és néhány extra szabadnaphoz jutunk.
Hagyománytiszteletből, szokásból is járunk év végén fürdőbe, mert így láttuk szüleinktől, nagyszüleinktől, ismerőseinktől. Bár ma már kevesen gondolnak az év végi - év eleji fürdőzés spirituális jelentőségére, azért a hagyomány átvételével magunk is évezredes kultúrmorzsákat ápolunk. Nagy kérdés, hogyan.

Fürdő nemzet?

Ugye mindenki hallotta már a lovas nemzet kifejezést, amit jobbára inkább mi magunk aggatunk magunkra, semmint mások. Néha még ma is, noha ahogy az ismert indián közmondás mondja: "Ha észreveszed, hogy döglött lovon ülsz, szállj le!" Hagyományainkat továbbra is tisztelve célszerűbb lenne jelenkori értékeink által meghatározni magunkat a világban. Ez pedig ma már sokkal inkább termálvízkincsünk, semmint lovastudásunk. Hiszen Európában, de az egész világon nem megszokott, hogy néhány száz méterre talpunk alatt ásványi anyagokban oldott forróvíz: gyógyvíz található - mely szinte kimeríthetetlennek tűnik.
A fürdőkultúrának persze több évszázados hagyománnyai vannak Magyarországon, ám továbbra sem kapja meg az őt megillető helyet. Talán miattunk, fürdőzők miatt is...

Kultúra?

Decemberben több fürdőbe is eljutottam. Zalakaroson, valamint a budai Király és Rudas fürdőkben is gyűjtögettem a tapasztalatokat. Hogy hol éreztem magam a legjobban? Egyértelműen Zalakaroson. De a miért ez esetben fontosabb, mert a budapesti fürdőkkel sincs baj.  Ugyan mi baj lenne ezekkel az Európában egyedülálló kuriózumokkal - eltekintve attól, hogy némileg jobb állapotban is lehetnének? Legfeljebb az, hogy év végén nagy volt a tömeg - a zalakarosi fürdőben pedig még december közepén jártam, az év végi hajrá előtt.

A tömeg pedig kultúra híján van. Fürdőkultúra híján is.

Bár Epiktetostól, az ókori görög bölcstől tudhatjuk: Ha fürdőbe mész, ne csodálkozz, ha lefröcskölnek! - azért nem kell borsot törni a másik orra alá ott, ahol nem muszáj. Sajnos sokan nem ismerik Kant kategorikus imperativusát, azaz hogy ne tégy olyat másnak, amit nem kívánsz magadnak. Vagy inkább eszünkbe sem jut. Persze mindenkivel előfordulhat. Mármint, hogy bunkó, bumburnyák, alpári módon viselkedik. Mindenkinek figyelnie kell rá, ha közösségben, társaságban, vagy tömegben - nevezzük akárhogyan is: emberek közt - van.

Hogy mit jelent ez esetünkben? Személyes talasztalatok szerint, hogy

• nem borotválkozunk a szaunában
• nem foglaljuk el dolgainkkal a fekvőágyakat
• nem megyünk sminkkel a medencébe
• nem rázzuk izzadságunkat szerteszét
• helyet szorítunk a szaunában/gőzben a másiknak
• nem nézzük ki, ha valaki férfinapon is fürdőnadrágot szeretne felvenni kötény helyett
• lehetőleg nem mi vagyunk a leghangosabbak a fürdőben...

Szóval alapvetően csak olyasmikre gondolok, ami egy jóérzésű, a másikra, hogy ne mondjam: embertársára odafigyelő valakiből nem hiányozhat. A fürdőkultúra alapja ugyanis csak a kultúra... Ha nem tudjuk, szokás-e törölközőt vinni a szaunába, azt könnyen kideríthetjük - csak legyen rá aztán igényünk is...

A konklúzió, hogy minél nagyobb a népsűrűség, amivel fürdőtúránk során találkozunk - minden bizonnyal annál kevésbé fogunk jól szórakozni. Azaz furcsamód az év végi fürdőzés került legtávolbabb a spirituális, de mondjunk csak annyit: nyugodt, elmélyült fürdőzéstől.

Hradszki Róbert, Termalfurdo.net szerkesztő